Egyébként azért történnek kisebb-nagyobb dolgok. Szépen olvasgatom az MCC-s tananyagokat, s már az első vizsgán is túlestem, még ha a végleges eredményét még nem is ismerem. Továbbjutottam a Nemes Tihamér OKATV országos fordulójába, így március 27-én mehetek oda is, pedig egy héttel előtte Halásztelken (vagy hol) lesz egy versenyem – hasonlóképpen informatika. Nem mintha baj lenne, legalább valami felrázza az egyébként elég unalmas napjaimat. Hiszen a hetek telnek szépen lassan, bár a vége felé már egész gyorsnak tűnik. Könnyedén vágyakozok a következő szünet felé, mely most éppen csak a március tizenötödikei lesz.

Vasárnap Oscar volt, mely eredményének örülök ugyan, még ha nem is az az eredmény született, amit szerettem volna, az legalább pozitívum, hogy nem a legrosszabb eredmény lett. De magamnak legalább örülök, amolyan státuszszimbólumként a legtöbb filmet láttam az jelöltek közül, még ha némelyik elég gyenge is volt (vagy csak én nem értelmeztem úgy, ahogy kellett volna).

Mindenesetre ma sikerült felidegesítenem magam a buszon, de ez csak az én baromságom, mea culpa, tudom jól. Alapvetően ki nem állhatom az igazságtalanságot, vagy éppen a beképzeltséget, s ma sikerült csalódnom M.D.-ban, akiben az utóbbi nagy adagban megtalálható. Ugyan az igazságtalanság nem engem ért, de akkor sem sikerült könnyen megemésztenem. Nem tudom elképzelni, hogy mire nagyképűsködik és sérteget embereket, hiszen nincs mire. Régóta ismerem, de a tinédzserkorral és a hormontombolással együtt eléggé megváltozott ahhoz, hogy ne kedveljem – bár ez a világ nagy részére igaz. Csalódtam benne, pedig eddig nem volt vele semmi különösebb bajom. A közöny segít, ezt Márai óta tudjuk, de ezt még valahogy be kell üzemelnem saját magamon a hirtelen helyzetekben is.

“Memento homo, quia pulvis es, et in pulverem reverteris”

Sirassuk a telet.

by Ciril

Pénteken volt szerencsé(tlenségü)nk megnézni az avatart újból, s bár a véleményem még mindig nem változott (remek látvány és zene, minden más problémás), legalább időtöltésnek jó volt. Bár akkor már inkább az Up, amit vasárnap tekintettem meg, vagy az utána megnézett Kecskebűvölők. Ha minden igaz, jövő héten THe Hurt Locker, aztán meg Percy Jackson film várható, bár utóbbit annyira nem várom.

Politikailag beindult a kampány, legalább ezt tudatta velem az oszlopon Szentes városunk (nem olyan) fiatal demokrata képviselője. Ő változást akar, legalábbis főnöke ezt hirdeti, majd kiderül, hogy mekkora sikerrel. Bár a postaládánkba a szocialista párt is beugrott, legalábbis bemutatkozott városunk baloldali képviselője is. Az ő főnöke bezzeg rendszerváltozást akar, bár nem fog kiderülni, hogy milyen mértékben. A demokrata fórum és liberális párt szövetsége legalább programot hirdet, amely legalább egy terv, még ha nincs is sok értelme. A (szélső)jobboldal meg elszigetelt és kirekesztett, ezért fog jó eredményt elérni.

Legalább a kecskék bámulása is halált okoz, ezt megtudtam. Szegény kecske.

A mai nap egyszerű kettősség jegyében volt jó és kimondottan rossz pillanat is. Kezdődött az egész azzal, hogy a gyors sétám rendkívül gyorsra váltott, mikor félúton rájöttem, hogy a bérletem otthon maradt, de miután  hazarohantam, még a buszt is elértem. A kellemetlen pillanatok sora a fizika témazáróval és matematika dolgozat kettessel (hah, végre nem csak biológiából van ilyen jegyem), azonban kellemes felüdülést jelentett, hogy a délutáni matematika szakkör elmaradt, s hazafele még a hó is elkezdett szállingózni. Gyönyörű időnk lett, élvezet volt nézni a fehér látóhatárt kisebb-nagyobb földrögökkel, háttérben erdősávval és a végtelen alföldi tájjal. A természet iránt még mindig rajongok.

A buszon találkoztam egy régebbi osztálytársammal, aminek legalább annyi haszna volt, hogy megtudjam, hogy a reggeli buszon valóban egy másik volt-osztálytársamat láttam, és nem csak képzelődtem. Kicsit elbeszélgettünk az ilyenkor szokásos témákról, de szerencsére a buszút végén szállt fel, így a “kínos csend” előtt még leszállhattam. S legalább megerősített abban, hogy örülök, hogy elszakadtam volt osztályomtól.

Szombaton Sherlock Holmes-ra (írtam kritikát, tcg-n olvasható) mentünk el heten az osztályból, elsősorban a “rossz osztályközösség” jegyében. Holnap kikapjuk a félévi ellenőrzőt, mely ha minden igaz, a legrosszabb lett, úgy 4,6-os átlaggal. Sebaj, legalább lesz honnan javítani, bár nem mintha különösebben érdekelne az átlagom. Státuszszimbólum, no.

Holnap a bál lesz megtartva, ha minden igaz, én is elnézek. Viszont a nagy empátiám ma újra tanúságot tett, mikor kijelentettem, hogy azt a bizonyos ifjút én megbuktatnám félévkor. 5 az 1 ellen arányban leszavaztak, amit alapvetően meg is tudok érteni, bár egyetérteni már nem. Mindenesetre érdekes felvetés volt az ilyen szavazás, s az abból fakadó reakciók során le lehetett szűrni egy-s-mást.

Sebaj, legalább a Mathias Corvinus College-be felvettek, s ma már belépni is be tudtam.

Nem mintha várnék valamit, vagy ilyesmi. Csak kisebb változásokat szeretnék eszközölni az életemben, mindenesetre nincs túl vidám hangulatom az új évvel. Bár meg kell hagyni, hogy az éjféli sorozatom (Doctor Who – 3×03) rendesen tönkrevágta és felszabadította a hangulat, így kellemesen borús vagyok.

Az elmúlt évre nem szeretnék összegzés végezni, mert elég silány eredményre jutnék, szóval vágjunk bele az új évbe.

A blogot próbálom egy kicsit popkultúrásítani, vagy legalábbis nem csak saját gondolatokat és fogmosást fogok írni, hanem mást is, de ez majd kiderül.

Boldog új esztendőt. Mindenféle jókívánságot könyvutalvány formájában fogadok.

Az elmúlt másfél hetet legnagyobb örömömre semmi értelmessel nem töltöttem, de már nagyon rám fért a pihenés. Nem mintha lenne miben kifáradnom, de most némi pihenés jól jött. Iskolával nem sokat törődtem, de nem is baj, hiszen nem azzal akartam tölteni a szünetet. A pihenés közepette filmeztem, sorozatoztam és olvastam, olyan mennyiségben, ami már megfelel a saját igényeimnek.

Ma este, ha valami közbe nem jön, átlépünk a 2010-es évbe, ami reményeim szerint valamivel tartalmasabb lesz, mint a mostani. Így aztán boldog új évet kívánok.