Nem mondhatnám, hogy különösen izgalmas mostanság a világ, annak ellenére, hogy múlt héten írtunk történelem, hittan és matematika témazárót is, ma meg egy biológiát, bár lényegében csak a harmadik volt izgalmas. Szombaton megrendezték a Nemes Tihamér OKATV második fordulóját, s bár legszívesebben lefejezném, aki kitalálta, hogy szombaton rendezzenek egy ilyet, legalább a hó esett. Nagyszerű időnk van mostanság, gyönyörű nézni a havas tájat, akár reggel/délután a busz felé menet, vagy csak az utazás közben.

Pénteken volt szerencsé(tlenségü)nk megnézni az avatart újból, s bár a véleményem még mindig nem változott (remek látvány és zene, minden más problémás), legalább időtöltésnek jó volt. Bár akkor már inkább az Up, amit vasárnap tekintettem meg, vagy az utána megnézett Kecskebűvölők. Ha minden igaz, jövő héten THe Hurt Locker, aztán meg Percy Jackson film várható, bár utóbbit annyira nem várom.

Politikailag beindult a kampány, legalább ezt tudatta velem az oszlopon Szentes városunk (nem olyan) fiatal demokrata képviselője. Ő változást akar, legalábbis főnöke ezt hirdeti, majd kiderül, hogy mekkora sikerrel. Bár a postaládánkba a szocialista párt is beugrott, legalábbis bemutatkozott városunk baloldali képviselője is. Az ő főnöke bezzeg rendszerváltozást akar, bár nem fog kiderülni, hogy milyen mértékben. A demokrata fórum és liberális párt szövetsége legalább programot hirdet, amely legalább egy terv, még ha nincs is sok értelme. A (szélső)jobboldal meg elszigetelt és kirekesztett, ezért fog jó eredményt elérni.

Legalább a kecskék bámulása is halált okoz, ezt megtudtam. Szegény kecske.

Egyszerűen csak élvezetes néha a jókedv, amit manapság nem mindig tudok magamból előhozni. Olykor viszont, mint valami felfrissülés ér a vidámság, egyszerűen csak annak élvezete, hogy élek. Egy-egy jó nap után, esetleg csak egy olyan nap után, ahol semmi rossz nem történt rajtam is elhatalmasodik a jókedv, ami általában abban csúcsosodik, hogy az séta-utat hazafelé vigyorogva teszem meg. Nem mintha különösebben izgalmas lenne, egyszerűen csak örülök néha a a világ élvezetének és lehetőleg mentesítem magam az emberektől.

Rousseau jut eszembe, meg Agatha Christie, de az előbbi csak azért, mert a természet fontos, utóbbitól meg egy idézet.

Élvezem az enyhe szellő fújását, a sötét hangulatát, a kellemes hideg érzését. Élvezem a fülemben csendesen szóló zene hangjait, a Nap vagy éppen a Hold lágy fényét, ahogy bevilágítják a világot, vagy csak a lámpaoszlopok fényét, ahogy bevilágítanak engem, így árnyékot létrehozva.

Nem tudom értelmesen leírni, de néha rám tör az élet élvezetének érzése, bár nálam ez csak egy séta közben jelentkezett. Fura ember vagyok, tudom.

“Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog.” (Agatha Christie)