A napok csak telnek, s múlnak, de valamiért semmi eget rengető sem történik. Nem mintha ez gond lenne, vagy netán panaszkodnék, de az igazság az, hogy mostanság szépen elvagyok a saját gondolataimmal, amelyek nem eléggé publikusak az itteni megjelenítéshez. Bár twitterre viszonylag gyakran írogatok, ott lehet keresni.

Egyébként azért történnek kisebb-nagyobb dolgok. Szépen olvasgatom az MCC-s tananyagokat, s már az első vizsgán is túlestem, még ha a végleges eredményét még nem is ismerem. Továbbjutottam a Nemes Tihamér OKATV országos fordulójába, így március 27-én mehetek oda is, pedig egy héttel előtte Halásztelken (vagy hol) lesz egy versenyem – hasonlóképpen informatika. Nem mintha baj lenne, legalább valami felrázza az egyébként elég unalmas napjaimat. Hiszen a hetek telnek szépen lassan, bár a vége felé már egész gyorsnak tűnik. Könnyedén vágyakozok a következő szünet felé, mely most éppen csak a március tizenötödikei lesz.

Vasárnap Oscar volt, mely eredményének örülök ugyan, még ha nem is az az eredmény született, amit szerettem volna, az legalább pozitívum, hogy nem a legrosszabb eredmény lett. De magamnak legalább örülök, amolyan státuszszimbólumként a legtöbb filmet láttam az jelöltek közül, még ha némelyik elég gyenge is volt (vagy csak én nem értelmeztem úgy, ahogy kellett volna).

Mindenesetre ma sikerült felidegesítenem magam a buszon, de ez csak az én baromságom, mea culpa, tudom jól. Alapvetően ki nem állhatom az igazságtalanságot, vagy éppen a beképzeltséget, s ma sikerült csalódnom M.D.-ban, akiben az utóbbi nagy adagban megtalálható. Ugyan az igazságtalanság nem engem ért, de akkor sem sikerült könnyen megemésztenem. Nem tudom elképzelni, hogy mire nagyképűsködik és sérteget embereket, hiszen nincs mire. Régóta ismerem, de a tinédzserkorral és a hormontombolással együtt eléggé megváltozott ahhoz, hogy ne kedveljem – bár ez a világ nagy részére igaz. Csalódtam benne, pedig eddig nem volt vele semmi különösebb bajom. A közöny segít, ezt Márai óta tudjuk, de ezt még valahogy be kell üzemelnem saját magamon a hirtelen helyzetekben is.

“Memento homo, quia pulvis es, et in pulverem reverteris”