No, nem mintha túl sok minden érdekelne, de legalább a jó jegy megvan mindenből, hiszen az órai odafigyelésnek és a jó memóriának elég nagy haszna van, főleg, ha egy órás buszút alatt kell megérteni az elmúlt néhány hónap fizika-anyagát (ami valljuk be, rémesen hidegen hagy). Ellenben a matematika már jobban érdekel, ott azért a négyest össze kellene szedni, így feltehetően év végén is meg lenne a jegy – bár azt meg kell jegyezni, hogy nem vagyok annyira idióta a tantárgyból, csupán a szorgalom hiányzik belőlem.

Mindenesetre most így szépen lement az érettségi időszak, ami miatt újra elkezdtem nézelődni továbbtanulás tekintetében, bár sok újdonságot nem fedeztem fel, maximum azt, hogy a pontokat nem különösebben kell számolgatnom, nem leszek annyira szűken bent a felvettek között.

Ha már érettségi, jövőre, lehetőleg ősszel, nekem is kellene már érettségizni, bár csak a franciából. Most úgy szépen elvagyok, bár még hosszú út áll előttem, de bízok benne, hogy őszre eljutok az emelt szintű érettségi – középfokú nyelvvizsga színvonalra, vagy legalábbis továbbfejlődök minél messzebb. Most úgy a szóbeli témakörökkel vagyok el, bár olykor még magyarul sem tudnék túl sokat beszélni, nem hogy franciául.

De sebaj, egyelőre elvagyok a világgal, bár most ennek a blognak a céltalansága is növekedett, de majd csak lesz valami.

Hm, jut eszembe, lett egy ilyen is: criticalghost.tumblr.com, mint amolyan böngészések eredménye, függelék, vagy hasonló. Elszórakozok vele, bár nem tudom, hogy hosszú távon mennyire lesz használt.

Vasárnap volt egy eseménytelen anyák napja, amit a hétfői matekverseny követett. De szerencsére nem én versenyeztem (tényleg fura, mostanság valahogy kigyógyultam a versenyzésből – ez még megérne egyszer egy posztot), hanem inkább csak rendeztem (ld. segítettem és ott voltam). Megoldásokat adtunk elő – nem túl profin -, valamint szóbelin rohangáltunk, bár érdekes volt hallgatni a hetedikes matematikát (hey, ezt még én is meg tudom oldani!).

Kedden egy osztálybulis szalonnasütést tartottak/unk. Kimondottan kellemes volt, legalábbis mindenképpen meg lehetne ismételni, hiszen mindannyian jól szórakoztunk. A szerdai kislétszámú (volt, hogy 12-en megyünk, míg végül 5 fő lett belőle) Vasember 2 (remek film) mozizás már csak kiegészítette a szünetet.

Habár kíváncsi leszek az érettségikre – amik miatt élvezhettük a szünetet -, legalább a franciát mindenképpen meg kellene csinálnom, most már igen csak készülünk a nyelvvizsgára / érettségire. Bár kíváncsi leszek a matekra is, no meg az infóra, vagyis a számomra fontosabb tárgyakra. Bár ki tudja, lehet órán is megcsináljuk.

/Az már csak külön jó, hogy mindjárt itt a sorozatfinálék ideje, hah, lesz heti 5 finálé is. Mondjuk tizenegynehány sorozatból lehet bőven finálézni./

De legalább itt van mindjárt az érettségi szünet, még ha úgyis tűnik, hogy elég mozgalmas lesz. Szombaton rögtön itt a ballagás, ami jelen állás szerint másfél órányi napon való aszalódás lesz zakóban, pont mint tavaly. Ki öljek meg némi árnyékért? A vasárnapi anyák napja után, hétfőn lesz egy matekverseny, ahova kivételesen – és szerencsére – nem versenyezni megyek, csupán segíteni a rendezésben, mint tavaly. Bár legalább most nem kell előadni, legfeljebb egy-két feladat megoldását, az meg csak nem jelent már problémát.

Kedden némi osztály-összejövetel lesz, könnyed tábortűzzel és szalonnasütéssel, legalábbis most úgy tűnik. Mindamellett moziba is kellene menni, még ha mostanság majdnem minden héten voltam is (Egek ura, Alice Csodaországban, Viharsziget – 1 mozi / hét), de a remek trailerrel bíró Titánok harcát, és az első rész után nagyon várt Vasember 2. részt kellene megnézni, majd kiderül, hogy mennyire fog sikerülni.

A május viszont már magával hozza a nyár kilátását, és azt, hogy már csak másfél hónap és vége az iskolának, melyből pont elég is volt ennyi. Ez így már csak szenvedés lesz – meg jó nagy adagnyi témazáró, mely valamilyen oknál fogva mindig egy hétre esik.

S közben meg is érkeznek a könyveim, ha minden igaz, legalábbis újabb 6 könyvvel gazdagodok, most már csak könyvespolcot kellene rendezni, hiszen újabban nem nagyon van hely. Nem baj, még mindig jobb, mintha üresen állna az egész. Sőt, ha minden igaz a héten meg is kapom az AXN-es plakátomat, melyet sikerült megnyernem – bár nem kicsit reklámtermék. Sebaj, ettől függetlenül jó lesz. (hey, itt is van)

Egyébként azért történnek kisebb-nagyobb dolgok. Szépen olvasgatom az MCC-s tananyagokat, s már az első vizsgán is túlestem, még ha a végleges eredményét még nem is ismerem. Továbbjutottam a Nemes Tihamér OKATV országos fordulójába, így március 27-én mehetek oda is, pedig egy héttel előtte Halásztelken (vagy hol) lesz egy versenyem – hasonlóképpen informatika. Nem mintha baj lenne, legalább valami felrázza az egyébként elég unalmas napjaimat. Hiszen a hetek telnek szépen lassan, bár a vége felé már egész gyorsnak tűnik. Könnyedén vágyakozok a következő szünet felé, mely most éppen csak a március tizenötödikei lesz.

Vasárnap Oscar volt, mely eredményének örülök ugyan, még ha nem is az az eredmény született, amit szerettem volna, az legalább pozitívum, hogy nem a legrosszabb eredmény lett. De magamnak legalább örülök, amolyan státuszszimbólumként a legtöbb filmet láttam az jelöltek közül, még ha némelyik elég gyenge is volt (vagy csak én nem értelmeztem úgy, ahogy kellett volna).

Mindenesetre ma sikerült felidegesítenem magam a buszon, de ez csak az én baromságom, mea culpa, tudom jól. Alapvetően ki nem állhatom az igazságtalanságot, vagy éppen a beképzeltséget, s ma sikerült csalódnom M.D.-ban, akiben az utóbbi nagy adagban megtalálható. Ugyan az igazságtalanság nem engem ért, de akkor sem sikerült könnyen megemésztenem. Nem tudom elképzelni, hogy mire nagyképűsködik és sérteget embereket, hiszen nincs mire. Régóta ismerem, de a tinédzserkorral és a hormontombolással együtt eléggé megváltozott ahhoz, hogy ne kedveljem – bár ez a világ nagy részére igaz. Csalódtam benne, pedig eddig nem volt vele semmi különösebb bajom. A közöny segít, ezt Márai óta tudjuk, de ezt még valahogy be kell üzemelnem saját magamon a hirtelen helyzetekben is.

“Memento homo, quia pulvis es, et in pulverem reverteris”

Pénteken volt szerencsé(tlenségü)nk megnézni az avatart újból, s bár a véleményem még mindig nem változott (remek látvány és zene, minden más problémás), legalább időtöltésnek jó volt. Bár akkor már inkább az Up, amit vasárnap tekintettem meg, vagy az utána megnézett Kecskebűvölők. Ha minden igaz, jövő héten THe Hurt Locker, aztán meg Percy Jackson film várható, bár utóbbit annyira nem várom.

Politikailag beindult a kampány, legalább ezt tudatta velem az oszlopon Szentes városunk (nem olyan) fiatal demokrata képviselője. Ő változást akar, legalábbis főnöke ezt hirdeti, majd kiderül, hogy mekkora sikerrel. Bár a postaládánkba a szocialista párt is beugrott, legalábbis bemutatkozott városunk baloldali képviselője is. Az ő főnöke bezzeg rendszerváltozást akar, bár nem fog kiderülni, hogy milyen mértékben. A demokrata fórum és liberális párt szövetsége legalább programot hirdet, amely legalább egy terv, még ha nincs is sok értelme. A (szélső)jobboldal meg elszigetelt és kirekesztett, ezért fog jó eredményt elérni.

Legalább a kecskék bámulása is halált okoz, ezt megtudtam. Szegény kecske.

A mai nap egyszerű kettősség jegyében volt jó és kimondottan rossz pillanat is. Kezdődött az egész azzal, hogy a gyors sétám rendkívül gyorsra váltott, mikor félúton rájöttem, hogy a bérletem otthon maradt, de miután  hazarohantam, még a buszt is elértem. A kellemetlen pillanatok sora a fizika témazáróval és matematika dolgozat kettessel (hah, végre nem csak biológiából van ilyen jegyem), azonban kellemes felüdülést jelentett, hogy a délutáni matematika szakkör elmaradt, s hazafele még a hó is elkezdett szállingózni. Gyönyörű időnk lett, élvezet volt nézni a fehér látóhatárt kisebb-nagyobb földrögökkel, háttérben erdősávval és a végtelen alföldi tájjal. A természet iránt még mindig rajongok.

A buszon találkoztam egy régebbi osztálytársammal, aminek legalább annyi haszna volt, hogy megtudjam, hogy a reggeli buszon valóban egy másik volt-osztálytársamat láttam, és nem csak képzelődtem. Kicsit elbeszélgettünk az ilyenkor szokásos témákról, de szerencsére a buszút végén szállt fel, így a “kínos csend” előtt még leszállhattam. S legalább megerősített abban, hogy örülök, hogy elszakadtam volt osztályomtól.

Szombaton Sherlock Holmes-ra (írtam kritikát, tcg-n olvasható) mentünk el heten az osztályból, elsősorban a “rossz osztályközösség” jegyében. Holnap kikapjuk a félévi ellenőrzőt, mely ha minden igaz, a legrosszabb lett, úgy 4,6-os átlaggal. Sebaj, legalább lesz honnan javítani, bár nem mintha különösebben érdekelne az átlagom. Státuszszimbólum, no.

Holnap a bál lesz megtartva, ha minden igaz, én is elnézek. Viszont a nagy empátiám ma újra tanúságot tett, mikor kijelentettem, hogy azt a bizonyos ifjút én megbuktatnám félévkor. 5 az 1 ellen arányban leszavaztak, amit alapvetően meg is tudok érteni, bár egyetérteni már nem. Mindenesetre érdekes felvetés volt az ilyen szavazás, s az abból fakadó reakciók során le lehetett szűrni egy-s-mást.

Sebaj, legalább a Mathias Corvinus College-be felvettek, s ma már belépni is be tudtam.

Az elmúlt másfél hetet legnagyobb örömömre semmi értelmessel nem töltöttem, de már nagyon rám fért a pihenés. Nem mintha lenne miben kifáradnom, de most némi pihenés jól jött. Iskolával nem sokat törődtem, de nem is baj, hiszen nem azzal akartam tölteni a szünetet. A pihenés közepette filmeztem, sorozatoztam és olvastam, olyan mennyiségben, ami már megfelel a saját igényeimnek.

Ma este, ha valami közbe nem jön, átlépünk a 2010-es évbe, ami reményeim szerint valamivel tartalmasabb lesz, mint a mostani. Így aztán boldog új évet kívánok.

Előadtuk a karácsonyi műsorokat is, több-kevesebb sikerrel, bár amennyit dolgoztunk vele, szinte meglepően jó lett. Ha mást nem, hát a hangulatot meg tudtuk idézni.

A szünetben viszont belevetem magam az édes pihenés fellegvárába, vagy valami hasonlóan pihentető tevékenységet fogok folytatni. Hétfőn megyünk kilencen Avatarra, kíváncsi leszek mi lesz vele, de tekintve, hogy jegyeket foglaltam, csak fejvesztés terhe mellett lehet kihagyni (az elhalálozás nem kifogás!). Emellett olvasni szeretnék, feltéve, ha kibírom karácsonyig, hogy ne bontsam ki a könyvcsomagomat, illetve természetesen az elmaradhatatlan, filmek-sorozatok-alvás kombó jöhet szóba, mint lehetséges tevékenység.

Mindenesetre kellemes ünnepeket, vagy ilyesmi.