Itt is, ott is.

Mert úgyse tudok ide mit rakni.

“Suhog a fenyegetÅ‘ szél
Csupasz a lengő nyárfaág.
Kéményből füstcsík hömpölyög,
Lecsap ránk korbáccsal az ég,
Csattog a plakát.”

(George Orwell)

Nos, igen, ez a nagy mű, ami azért annyira nem is nagy. Igazából mást akartam, ennél jóval komplexebbet, de lustaságomból, és tehetségtelenségemből fakadóan ennyi született. Valójában ezzel is túl sokat szenvedtem, bár ez abból fakadhat, hogy általában képkivágásokon és kisebb színjavításokon másra nem nagyon használom a PhotoShopot, és kissé kijöttem a gyakorlatból. Nem mintha máskor nagyon benne lettem volna.

Egyébként már tanévkezdésre kész akartam lenni vele, de végül úgy alakult, hogy addig el sem kezdtem. Sebaj, lényeg, hogy itt ez az izé. Menü egyértelműen a címkéken, itt-ott be van linkelve néhány dolog értelemszerűen. A meglehetősen furán odahelyezett radírokon a partnerek szerepelnek, azért így, mert ennél komolyabbra nem nagyon sikerült magamat rávennem.

Végre tudok írni naptárat, mert mindig elfelejtek mindent, így mindjárt jobb lesz. A sárga szín nem tudom hogyan került oda, valahogy nem találtam jobbat. A kreativitásom hiányáról árulkodik a css színei is, hiszen rémisztően egysíkúak és unalmasak.

C’est la vie.