Nos, igen, ez a nagy mű, ami azért annyira nem is nagy. Igazából mást akartam, ennél jóval komplexebbet, de lustaságomból, és tehetségtelenségembÅ‘l fakadóan ennyi született. Valójában ezzel is túl sokat szenvedtem, bár ez abból fakadhat, hogy általában képkivágásokon és kisebb szÃnjavÃtásokon másra nem nagyon használom a PhotoShopot, és kissé kijöttem a gyakorlatból. Nem mintha máskor nagyon benne lettem volna.
Egyébként már tanévkezdésre kész akartam lenni vele, de végül úgy alakult, hogy addig el sem kezdtem. Sebaj, lényeg, hogy itt ez az izé. Menü egyértelműen a cÃmkéken, itt-ott be van linkelve néhány dolog értelemszerűen. A meglehetÅ‘sen furán odahelyezett radÃrokon a partnerek szerepelnek, azért Ãgy, mert ennél komolyabbra nem nagyon sikerült magamat rávennem.
Végre tudok Ãrni naptárat, mert mindig elfelejtek mindent, Ãgy mindjárt jobb lesz. A sárga szÃn nem tudom hogyan került oda, valahogy nem találtam jobbat. A kreativitásom hiányáról árulkodik a css szÃnei is, hiszen rémisztÅ‘en egysÃkúak és unalmasak.
C’est la vie.