Az érettségi szünetben valahogy sohasem sikerül pihenni, hiszen nem ártana erÅ‘t gyűjteni az év végi “hajtáshoz”. Bár így érdekes volt, mert szombaton még volt ballagás, ami után majdhogynem rögtön volt egy titánok harca filmezés (nem a legjobb film)  is, amiben már csak az volt az érdekes, hogy a kettÅ‘ között még buszsofÅ‘rt is szelídítettem, ugyanis kevésnek találtam az 5 percet az ebédelésre, öltöny levételre – átöltözésre – és buszhoz visszarohanni. De sikerült megoldani, szerencsére, kínos lett volna, ha nem érek el Szegedre, miközben még jegyeket is foglaltam.

Vasárnap volt egy eseménytelen anyák napja, amit a hétfÅ‘i matekverseny követett. De szerencsére nem én versenyeztem (tényleg fura, mostanság valahogy kigyógyultam a versenyzésbÅ‘l – ez még megérne egyszer egy posztot), hanem inkább csak rendeztem (ld. segítettem és ott voltam). Megoldásokat adtunk elÅ‘ – nem túl profin -, valamint szóbelin rohangáltunk, bár érdekes volt hallgatni a hetedikes matematikát (hey, ezt még én is meg tudom oldani!).

Kedden egy osztálybulis szalonnasütést tartottak/unk. Kimondottan kellemes volt, legalábbis mindenképpen meg lehetne ismételni, hiszen mindannyian jól szórakoztunk. A szerdai kislétszámú (volt, hogy 12-en megyünk, míg végül 5 fő lett belőle) Vasember 2 (remek film) mozizás már csak kiegészítette a szünetet.

Habár kíváncsi leszek az érettségikre – amik miatt élvezhettük a szünetet -, legalább a franciát mindenképpen meg kellene csinálnom, most már igen csak készülünk a nyelvvizsgára / érettségire. Bár kíváncsi leszek a matekra is, no meg az infóra, vagyis a számomra fontosabb tárgyakra. Bár ki tudja, lehet órán is megcsináljuk.

/Az már csak külön jó, hogy mindjárt itt a sorozatfinálék ideje, hah, lesz heti 5 finálé is. Mondjuk tizenegynehány sorozatból lehet bőven finálézni./

Egy hete nem írtam, ami ugyan nem szokatlan, de mégis fura. Az első hét az őszi szünet után meglepően hamar eltelt, köszönhetően az órákra járás hiányának.

A hétfői rövidített órákat a keddi 6 óra követte, ami után még úgy 3 és fél órán át hallgattuk a reformáció előzményeit, utolsó fél órában kitérve Kálvinra, amire szükség volt. Szerdán 5 órán át a fontos dolgokról beszélt egy másik tanárúr, az utána lévő két óra már csak nyaralás volt.

Viszont csütörtök és pénteken végre lezajlott a töriverseny, ideje is volt már. Mondjuk az elÅ‘bb említett két alkalmon kívül nem nagyon (mondhatni egyáltalán nem) tanultunk rá, és ennek köszönhetÅ‘en valahol a középmezÅ‘ny elején végeztünk, ami azért annyira nem rossz. Még csütörtökön röpke 5,5 óra után odaértünk, és a megnyitó és a szállás elfoglalása után tanárúr elÅ‘adását hallgattuk meg újra, és némi esti városnézés után volt egy kellemes kis koncert, Gryllus Dániel – Vilmos, illetve Sebestyén Márta közreműködésével.

Pénteken az délelőtti írásbeli fordulót a szóbeli követte, aminek ugyan sok értelme nem volt, de jól mutatott. A teszt után szinte minden eldőlt, és nagyon komoly változások nem történhettek, maximum egy-két helyezésben. De mindegy, némi hitvitával keresztezett jelenet után még elszenvedtünk egy térképészeti feladatot, némi képösszerakást és villámkérdéseket, meg az elmaradhatatlan, előre be nem jelentett zsoltáréneklést.

Sebaj, hosszas hazautazásunk után végre estére itthon is voltam, még jó, hogy nem maradtunk szombatig. Bár érdekes volt, azért elég is volt ennyi belőle, nem nagyon kívánkozok a tea-, és táncházba.

A következő egy hét remélem semmi meglepetést nem tartogat, de ahogy magamat ismerem, biztosan elfelejtettem valamit. Nem mintha különösebben izgatna.