Emberek

2010. 01. 20. 17:31 // elmélkedés, mindennapok

Humoros volt látni a buszon egy színpompás hajú hölgyet. A narancssárgától a piroson át a vörösig minden árnyalat megtalálható volt hajkölteményében, s így sugározta igazán a vidám, mosolygós hangulatot. Emellett a másik oldalon meg egy enyhén metálos ifjút láttam, akitől az az érzésem volt, hogy egy rossz mozdulatomra pisztolyt ránt elő, és a tarkómhoz szegezi. Sebaj, az emberek pont a különbözőségüktől érdekesek.

A buszon találkoztam egy régebbi osztálytársammal, aminek legalább annyi haszna volt, hogy megtudjam, hogy a reggeli buszon valóban egy másik volt-osztálytársamat láttam, és nem csak képzelÅ‘dtem. Kicsit elbeszélgettünk az ilyenkor szokásos témákról, de szerencsére a buszút végén szállt fel, így a “kínos csend” elÅ‘tt még leszállhattam. S legalább megerÅ‘sített abban, hogy örülök, hogy elszakadtam volt osztályomtól.

Szombaton Sherlock Holmes-ra (írtam kritikát, tcg-n olvasható) mentünk el heten az osztályból, elsÅ‘sorban a “rossz osztályközösség” jegyében. Holnap kikapjuk a félévi ellenÅ‘rzÅ‘t, mely ha minden igaz, a legrosszabb lett, úgy 4,6-os átlaggal. Sebaj, legalább lesz honnan javítani, bár nem mintha különösebben érdekelne az átlagom. Státuszszimbólum, no.