Egy hete nem írtam, ami ugyan nem szokatlan, de mégis fura. Az első hét az őszi szünet után meglepően hamar eltelt, köszönhetően az órákra járás hiányának.

A hétfői rövidített órákat a keddi 6 óra követte, ami után még úgy 3 és fél órán át hallgattuk a reformáció előzményeit, utolsó fél órában kitérve Kálvinra, amire szükség volt. Szerdán 5 órán át a fontos dolgokról beszélt egy másik tanárúr, az utána lévő két óra már csak nyaralás volt.

Viszont csütörtök és pénteken végre lezajlott a töriverseny, ideje is volt már. Mondjuk az elÅ‘bb említett két alkalmon kívül nem nagyon (mondhatni egyáltalán nem) tanultunk rá, és ennek köszönhetÅ‘en valahol a középmezÅ‘ny elején végeztünk, ami azért annyira nem rossz. Még csütörtökön röpke 5,5 óra után odaértünk, és a megnyitó és a szállás elfoglalása után tanárúr elÅ‘adását hallgattuk meg újra, és némi esti városnézés után volt egy kellemes kis koncert, Gryllus Dániel – Vilmos, illetve Sebestyén Márta közreműködésével.

Pénteken az délelőtti írásbeli fordulót a szóbeli követte, aminek ugyan sok értelme nem volt, de jól mutatott. A teszt után szinte minden eldőlt, és nagyon komoly változások nem történhettek, maximum egy-két helyezésben. De mindegy, némi hitvitával keresztezett jelenet után még elszenvedtünk egy térképészeti feladatot, némi képösszerakást és villámkérdéseket, meg az elmaradhatatlan, előre be nem jelentett zsoltáréneklést.

Sebaj, hosszas hazautazásunk után végre estére itthon is voltam, még jó, hogy nem maradtunk szombatig. Bár érdekes volt, azért elég is volt ennyi belőle, nem nagyon kívánkozok a tea-, és táncházba.

A következő egy hét remélem semmi meglepetést nem tartogat, de ahogy magamat ismerem, biztosan elfelejtettem valamit. Nem mintha különösebben izgatna.