November vége

2009. 11. 24. 15:54 // elmélkedés, mindennapok

Az a baj (sok minden más mellett – csak mert szeretek panaszkodni), hogy mostanság látni sem bírom az emberek egy bizonyos részét. Komolyan, mikor volt osztálytársam teljesen “menÅ‘nek” öltözve, haláli “keményen” bizonyos típusú hasonlóan intellektuális baráti körrel megjelenik oldalán már én kezdem el szégyellni magam. Ezért utálok már bemenni a városba, mert úton-útfélen (sokszor szó szerint) olyan emberek jönnek velem szembe, akikkel legközelebb 8 év múlva szeretnék találkozni. Zavaró ez így, de mostanság úgy látszik én vagyok túl arrogáns. Én szégyellem magam helyettetek, emberiség.

Természetesen csak költői túlzásokról van szó, de ilyesmikről gondolkodtam ma hazafelé a buszon azon a komoly 5 perces szakaszon, de sebaj. Havonta egyszer járok a városban, akkor is általában csak a könyvtárba nézek be, most is csak a postára kellett beugranom, hogy feladjam a második elcserélt könyvemet, mert ugye ilyet is csinálok. Hóbortos vagyok, tudom.

Eközben furcsán-gyorsan telnek a napok. Olyanok vannak, hogy többnapos tanári továbbképzések. Múlt hét csütörtök-péntek, meg a héten is. Ennek köszönhetően kitalálták, hogy legyen három rövidített, és három hosszú, általában helyettesített óránk. Értelme természetesen nem sok van, de manapság nem is gondolkozok az ilyesmin. Ennek köszönhetően pénteken még írtunk olyat, hogy matematika témazáró, mivel sikeresen 3 matek óránk volt. Nem is baj, legalább hamar túlestünk mindenen.

Ezek alatt persze a tanárok tanulnak mindenféle (saját meglátásom szerint) őrült tanítási módszert, aminek én még mindig nem sok értelmét látom. Attól, hogy kitalálta valami főfőnaplopó, hogy értelmes a homogén csoportok létrehozása, az még nem jelenti azt, hogy így is van. Sohasem értettem, hogy mi a baj a tanár mesél-diktál, a diák meg jegyzetel módszerrel. Ha így nem érdekli, akkor a csapatokban sem fogja, sőt, csak még jobban ellógja az órát, mert még a tanár sem figyel rá. Tehermentesítjük a tanárt, muhaha. Ennél már csak az a jobb, ha a diákok önmagukat tanítanak, és a pedagógus meg csak figyel egész órán, pedig még erre is van példa.

Wass Albertet olvasgatok, mert tényleg élvezetesen ír, ráadásul teljesen értelmes dolgokat. Sőt, ha minden igaz, a MCC-ba is jelentkezek, már csak rá kell vennem magam, hogy írjak valamelyik értelmesebb könyvről (ez is WA lesz).