Kívánságlista

- esernyő
- nyakkendő(k)
- usb-port bővítő
- Dragonlance sorozat
- Wass Albert könyv
- Paulo Coelho összes

2009 november hónap bejegyzései

November vége

2009. 11. 24. 15:54 //elmélkedés, mindennapok
Lezárt bejegyzés, nem szólhatsz hozzá.

Az a baj (sok minden más mellett – csak mert szeretek panaszkodni), hogy mostanság látni sem bírom az emberek egy bizonyos részét. Komolyan, mikor volt osztálytársam teljesen “menÅ‘nek” öltözve, haláli “keményen” bizonyos típusú hasonlóan intellektuális baráti körrel megjelenik oldalán már én kezdem el szégyellni magam. Ezért utálok már bemenni a városba, mert úton-útfélen (sokszor szó szerint) olyan emberek jönnek velem szembe, akikkel legközelebb 8 év múlva szeretnék találkozni. Zavaró ez így, de mostanság úgy látszik én vagyok túl arrogáns. Én szégyellem magam helyettetek, emberiség.

Természetesen csak költői túlzásokról van szó, de ilyesmikről gondolkodtam ma hazafelé a buszon azon a komoly 5 perces szakaszon, de sebaj. Havonta egyszer járok a városban, akkor is általában csak a könyvtárba nézek be, most is csak a postára kellett beugranom, hogy feladjam a második elcserélt könyvemet, mert ugye ilyet is csinálok. Hóbortos vagyok, tudom.

Eközben furcsán-gyorsan telnek a napok. Olyanok vannak, hogy többnapos tanári továbbképzések. Múlt hét csütörtök-péntek, meg a héten is. Ennek köszönhetően kitalálták, hogy legyen három rövidített, és három hosszú, általában helyettesített óránk. Értelme természetesen nem sok van, de manapság nem is gondolkozok az ilyesmin. Ennek köszönhetően pénteken még írtunk olyat, hogy matematika témazáró, mivel sikeresen 3 matek óránk volt. Nem is baj, legalább hamar túlestünk mindenen.

Ezek alatt persze a tanárok tanulnak mindenféle (saját meglátásom szerint) őrült tanítási módszert, aminek én még mindig nem sok értelmét látom. Attól, hogy kitalálta valami főfőnaplopó, hogy értelmes a homogén csoportok létrehozása, az még nem jelenti azt, hogy így is van. Sohasem értettem, hogy mi a baj a tanár mesél-diktál, a diák meg jegyzetel módszerrel. Ha így nem érdekli, akkor a csapatokban sem fogja, sőt, csak még jobban ellógja az órát, mert még a tanár sem figyel rá. Tehermentesítjük a tanárt, muhaha. Ennél már csak az a jobb, ha a diákok önmagukat tanítanak, és a pedagógus meg csak figyel egész órán, pedig még erre is van példa.

Wass Albertet olvasgatok, mert tényleg élvezetesen ír, ráadásul teljesen értelmes dolgokat. Sőt, ha minden igaz, a MCC-ba is jelentkezek, már csak rá kell vennem magam, hogy írjak valamelyik értelmesebb könyvről (ez is WA lesz).

Along the clock tower

2009. 11. 17. 14:53 //mindennapok
6 hozzászólás

Rémisztő milyen rossz nap jöhet egy teljesen jó után, és közben még én vagyok felháborodva, hogy hogy képzel ilyet a világ. Természetesen érdekes, hogy a kedd (a csütörtökkel párhuzamosan) menyire rossz szokott lenni, pedig ma még csak 6 órám volt, a szokásos 8-9 helyett. Kész felüdülés, de a mennyiség mellett a minőség is fontos, csak hogy a közhelyeket ne hanyagoljam.

Sohasem értettem meg, hogy miért sikerül olyan órarendet kapni, ahol a legunalmasabb tantárgyak biztosan 2 napra vannak besűrítve, lehetőleg egymás után. A keddi történelem-kémia-biológia-irodalom kombó nem semmi, teljesen poénos, hogy csütörtökön még megcifrázzák egy fizikával is. Bár alapvetően a történelem nem lenne olyan rossz, csak valahogy mégis az. Az irodalom alapesetben a tananyagtól függően változik, most a magyar felvilágosodás kimondottan rémes, nem tudom mi lesz később.  Emellett a testnevelés felrázza (és lefárasztja) az embereket, így utána még esélyünk sincs érdeklődni az egyébként sem túl izgalmas tantárgyak iránt. A napban az egyetlen fellendülést a matematika hozhatja, ami most az összefoglalás következtében nem nagyon volt észveszejtő.

Kellemesen humoros ez a csütörtök-pénteki fejetlenség, ami az iskolában megy. Amellett, hogy két napra előrébb senki nem tud semmit, akkora a káosz, hogy mindenki mást is mond. Nem értem, hogy nem lehet értelmesen mindent eltervezni, és egyáltalán mit kell ezen ennyit szenvedni.

Nem nagyon volt ma kedvem semmihez alapból, és a komolyan-vehetetlenséget teljesen kimerítő nap után már meg sem lepődtem az idő minőségén, ez a napos, pulóverben sétálgatós légkör nem éppen a kedvencem. Az őszt szeretem, de azért legyen az idő 5 fok alatt. A hazajövetelt már csak tetézte az mszp hazugságaival baromságaival gondolataival tömített propagandafüzet.

Muszáj lesz kicsit pihennem, a szemhéjam remegése (igen, ilyenem is van) szinte már zavaró, így aztán még aludni is kellene egyszer. No mindegy, maradok a sorozatoknál, hátha készítettek már néhány feliratot. Valójában olvasni kellene, csak most valahogy nincs hozzá energiám, inkább majd este kiolvasom a Sárkánydárda-krónikák első kötetét, mely egyébként remek. Aztán kicsit Wass Albertet is kellene olvasni, kedvem lett hozzá.

Szinte fura, hogy már a karácsonyra keresek magamnak könyveket rendelésre, igaz, az első körből is lett 12ezer forintnyi rakomány, nem kellene tovább vizsgálódnom. Igazából jobb dolgom úgy sincsen, kedvem meg még annyi sem, pihentetőnek jó lesz.

Tudatosítás: Viva la Vida.