Igazából tényleg így van, nem nagyon írogattam, mert nem nagyon csinálok semmit. Olvasgatok, Coelho Zarándoklata után most éppen az Eragon című nagyszabású fantasyt, mely ugyan nem egy tolkieni remek, de egynek elmegy. Így 300-400 oldal után már egész élvezetes, bár az író gyerek stílusa még mindig nem tud megfogni, hogy a fura nevekkel teli univerzumról ne is szóljak.

Egyébként emellett rosszabbnál rosszabb filmeket nézek, amelyek azért annyira nem is rosszak, de bővebben itt lehet olvasgatni. Bár úgy látom egyébként sem történik senkivel semmi, inkább mindenki kipiheni és felkészül az iskola fáradalmai(t – ra).

Tanulással nem nagyon foglalkoztam, de egyelőre nem is nagyon tervezek, majd franciát átnézem, meg törit tanulok, hiszen november 5-7 verseny lesz, de kit izgat.

Sikerült beszerezni Szabó Magda Az ajtó c. könyvét (hah, jó könyvesboltban járni, így féláron hamarabb rászántam magam), mely már jó ideje a várólistámon van, meg egyáltalán az írónő műveiről túl sok jót hallottam már, semhogy ne olvassak legalább egy könyvet.

Miközben Budaházy leveleket küldözget börtönbeli nyaralása tartózkodása alatt, az én egyik könyvajánlóm (vagy kritikám, ahogy fellengzős szavakkal mondanám) megjelent a helyi kulturális újságban, az online változat itt megtekinthető, bár úgy sem kíváncsi amatőr sikereimre.

“As I went down in the river to pray
Studying about that good old way
And who shall wear the robe and crown
Good Lord, show me the way !” (O Brother, Where Art Thou?)

Szinte furcsa is, hogy végre itt az őszi szünet. No, nem szó szerint, de holnap már tanítás nem lesz.

Ma szépen végiguntuk ezt a 7 rövidített órán, mivel sok értelme nem volt, mert például a matek értekezlet miatt elmaradt. A holnapi napnak még kevesebb értelme van, hiszen egész nap (úgy délig) a templomban hallgatunk, először misét, később előadást. Igazán izgalmas lesz Kálvinról elmélkedni, így hogy Kálvin-év van, még rosszabb lesz. De ennyi baj legyen, legalább tanulni nem kell.

Ma meglátogattuk a frissen nyílt Alexandra üzletet, aminek legalább annyi haszna volt, hogy megvettük az A zarándoklatot Coelhotól. Persze kissé zavaró, hogy ma küldték az értesítőt, hogy a neten is újra rendelhető lett, de sebaj.

Ha már könyv, tegnap könyvtárban is jártam, hogy az őszi szünetben legyen mit olvasnom. A Paolini trilógia első két részét végre lesz időm olvasni, meg még egy G. P. Taylor könyv, ami szintén nem egy komoly mű, de most ilyenre van hangulatom. Plusz a Candide, mint kötelező, de az hamar meglesz.

Fura, de valahogy nincs hangulatom, pedig lenne okom örömködni. Majd holnap kicsit jobb lesz.

“Jó az Isten, jót ád, légy remínségben.
Fölnyílik az idő majd az gyönge fűre,
Hova szemünk lát, elbujdosunk ketten.” (Dalriada)