Szeptember végén

2009. 09. 26. 16:02 // mindennapok, élménybeszámoló

A versért egyébként nem rajongok, csak meglepő módon már tényleg ott tartunk. Egész gyorsan eltelt ez az idő, bár talán elég is volt ennyi az iskolából, most újabb 3 hónap szünetet kérnék.

Ma megvolt a történelemverseny (hah), s alapvetően egészen sikeresen sikerült. Tekintve, hogy a második fordulóba a bekerülési ponthatár alján voltunk, így végülis meglepődtünk, hogy harmadik helyezést értünk el. A második egy ponttal ért el többet (tényleg nem túl sok), és ő már továbbjutott. Igazából ez így a tökéletes eredmény, mert megvan a dicsőség, hogy harmadikok lettünk, és egy ponttal maradtunk le, s a továbbiakban nem kell dolgozni az országosra.

Nem mintha eddig olyan sokat tanultunk volna rá. Valójában nem is nagyon készültünk rá, meg az előzetes feladatot (társasjáték) is az utolsó pillanatban (az induláskor a buszpályaudvaron) fejeztük be. Kíváncsi lennék mi lett volna, ha kicsit szorgalmasabbak vagyunk. De ezért jó a mi lett volna, ha, hogy sohasem tudjuk meg.

A pálmát a Nemzeti Tankönyvkiadós cukorka viszi. Komolyan, olyan tipikus otromba  magyar product placement jutott eszembe róla.

Egyébként az elmúlt hét sem volt unalmas, mármint írtunk néhány dolgozatot, ami viszont fontosabb (vagy hasonló), hogy megpályáztam egy ösztöndíjat. No, mindegy.

Be kellene vezetni a gondolatátvitellel történő blogolást, mert mostanság a buszon mindig eszembe jut valami érdekes gondolat, amit még leírni is érdemes lenne, csak valahogy itthon már nem vagyok olyan hangulatban, hogy a régi impressziómat leírjam valamivel kapcsolatban.

Van olvasni is bőven (mint mindig) könyv, bár most éppen Orwell: 1984 c. regényét olvasom, de érdekelne az Erkölcsről mindenkinek c. kötet is, amit tegnap hoztam ki a könyvtárból.

Tegnap sikerült az utolsó pillanatban feladnom az ösztöndíj-levelét, mivel már a buszon jutott eszembe, hogy a postán nem jártam. Szerencsére a busz még nem indult el, és le tudtam szállni, hogy aztán 2 perc alatt elintézzek mindent.

A Muse és Paolo Nutini zenéje viszont igencsak leköt így a napokban. Két új kedvenc? Mindenképp.

A szegényeknek nagy tévéje, a gazdagoknak nagy könyvtára van.