Milyen is egy jó nap?

2009. 09. 28. 17:44 // elmélkedés, mindennapok

Ha létezik ilyen, valami hasonlónak kellene lennie a maihoz. Nem mintha ez egy jó nap lett volna, csak olyan érzésem volt vele kapcsolatban. Teljesen jó kedvem volt, mikor elértem a korábbi buszt, amin ráadásul még megmozdulni is lehetett, pedig általában fel sem férek rá. Miután a fülemben Paolo Nutini szólt, a hangulatra ez is rá tett egy lapáttal, s mikor már ülőhelyem volt, teljes tobzódást éreztem. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára igazán jó kedvem, de ma valahogy sikerült elérni egy ilyet.

Pedig a nap különösebben jó nem volt. Bár meglepetésre 5-ös lett az irodalom dolgozatom, s óraifrancián is nagyképűsködtem a tudásommal. A magánfrancia is meglepÅ‘en jól sikerült, igaz, adott is egy következÅ‘ alkalomra sok házit, de hát c’est la vie. Az elsÅ‘ nyelvtan óra kivételével nem volt nyomott hangulatom, ami mostanában jellemzett. Bár végre ki is tudtam aludni magam.

Egyébként érdekes felfedezést tettem azzal kapcsolatban, hogy mennyire az emberekhez való hozzáállás jellemzi az embereket, akikhez hozzáállunk. Ez így nem hangzott túl jól, de lényegtelen. Ha valakivel folyamatosan negatívan, elutasítóan viselkedünk, akkor nem szabad mást is várni cserébe. Ez most különösen Z.-n érződött, hogy teljesen kiegyensúlyozottnak, vidámnak és boldognak tűnt, ellenben régebben nem éppen ez volt rá jellemező. Más társaságot talált, s feltételezhetően jobban is érzi magát. De sebaj, ilyen az emberi lét.

Holnap meg 6 órám lesz, s délután nem lesz semmiféle őrültség. Ilyen is régen volt már. A Muse meg egészen jól szól, így a délutáni Nutinivel kontrasztban. S el sem hiszem, hogy végeztem. Háromnegyed hat és ráérek valami szórakoztatót csinálni? Milyen szép is az, ha az embernek nincs sok dolga.

“-Ça va?
-Assez bien. Je suis fatigué et je meurs de faim. Il n’y a rien d’intéressant.”