Kívánságlista

- esernyő
- nyakkendő(k)
- usb-port bővítő
- telefon
- könyvtár
- Paulo Coelho összes

2009 szeptember hónap bejegyzései

« Régebbi bejegyzések

Milyen is egy jó nap?

2009. 09. 28. 17:44 //elmélkedés, mindennapok
Lezárt bejegyzés, nem szólhatsz hozzá.

Ha létezik ilyen, valami hasonlónak kellene lennie a maihoz. Nem mintha ez egy jó nap lett volna, csak olyan érzésem volt vele kapcsolatban. Teljesen jó kedvem volt, mikor elértem a korábbi buszt, amin ráadásul még megmozdulni is lehetett, pedig általában fel sem férek rá. Miután a fülemben Paolo Nutini szólt, a hangulatra ez is rá tett egy lapáttal, s mikor már ülőhelyem volt, teljes tobzódást éreztem. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára igazán jó kedvem, de ma valahogy sikerült elérni egy ilyet.

Pedig a nap különösebben jó nem volt. Bár meglepetésre 5-ös lett az irodalom dolgozatom, s óraifrancián is nagyképűsködtem a tudásommal. A magánfrancia is meglepÅ‘en jól sikerült, igaz, adott is egy következÅ‘ alkalomra sok házit, de hát c’est la vie. Az elsÅ‘ nyelvtan óra kivételével nem volt nyomott hangulatom, ami mostanában jellemzett. Bár végre ki is tudtam aludni magam.

Egyébként érdekes felfedezést tettem azzal kapcsolatban, hogy mennyire az emberekhez való hozzáállás jellemzi az embereket, akikhez hozzáállunk. Ez így nem hangzott túl jól, de lényegtelen. Ha valakivel folyamatosan negatívan, elutasítóan viselkedünk, akkor nem szabad mást is várni cserébe. Ez most különösen Z.-n érződött, hogy teljesen kiegyensúlyozottnak, vidámnak és boldognak tűnt, ellenben régebben nem éppen ez volt rá jellemező. Más társaságot talált, s feltételezhetően jobban is érzi magát. De sebaj, ilyen az emberi lét.

Holnap meg 6 órám lesz, s délután nem lesz semmiféle őrültség. Ilyen is régen volt már. A Muse meg egészen jól szól, így a délutáni Nutinivel kontrasztban. S el sem hiszem, hogy végeztem. Háromnegyed hat és ráérek valami szórakoztatót csinálni? Milyen szép is az, ha az embernek nincs sok dolga.

“-Ça va?
-Assez bien. Je suis fatigué et je meurs de faim. Il n’y a rien d’intéressant.”

Szeptember végén

2009. 09. 26. 16:02 //mindennapok, élménybeszámoló
Lezárt bejegyzés, nem szólhatsz hozzá.

A versért egyébként nem rajongok, csak meglepő módon már tényleg ott tartunk. Egész gyorsan eltelt ez az idő, bár talán elég is volt ennyi az iskolából, most újabb 3 hónap szünetet kérnék.

Ma megvolt a történelemverseny (hah), s alapvetően egészen sikeresen sikerült. Tekintve, hogy a második fordulóba a bekerülési ponthatár alján voltunk, így végülis meglepődtünk, hogy harmadik helyezést értünk el. A második egy ponttal ért el többet (tényleg nem túl sok), és ő már továbbjutott. Igazából ez így a tökéletes eredmény, mert megvan a dicsőség, hogy harmadikok lettünk, és egy ponttal maradtunk le, s a továbbiakban nem kell dolgozni az országosra.

Nem mintha eddig olyan sokat tanultunk volna rá. Valójában nem is nagyon készültünk rá, meg az előzetes feladatot (társasjáték) is az utolsó pillanatban (az induláskor a buszpályaudvaron) fejeztük be. Kíváncsi lennék mi lett volna, ha kicsit szorgalmasabbak vagyunk. De ezért jó a mi lett volna, ha, hogy sohasem tudjuk meg.

A pálmát a Nemzeti Tankönyvkiadós cukorka viszi. Komolyan, olyan tipikus otromba  magyar product placement jutott eszembe róla.

Egyébként az elmúlt hét sem volt unalmas, mármint írtunk néhány dolgozatot, ami viszont fontosabb (vagy hasonló), hogy megpályáztam egy ösztöndíjat. No, mindegy.

Be kellene vezetni a gondolatátvitellel történő blogolást, mert mostanság a buszon mindig eszembe jut valami érdekes gondolat, amit még leírni is érdemes lenne, csak valahogy itthon már nem vagyok olyan hangulatban, hogy a régi impressziómat leírjam valamivel kapcsolatban.

Van olvasni is bőven (mint mindig) könyv, bár most éppen Orwell: 1984 c. regényét olvasom, de érdekelne az Erkölcsről mindenkinek c. kötet is, amit tegnap hoztam ki a könyvtárból.

Tegnap sikerült az utolsó pillanatban feladnom az ösztöndíj-levelét, mivel már a buszon jutott eszembe, hogy a postán nem jártam. Szerencsére a busz még nem indult el, és le tudtam szállni, hogy aztán 2 perc alatt elintézzek mindent.

A Muse és Paolo Nutini zenéje viszont igencsak leköt így a napokban. Két új kedvenc? Mindenképp.

A szegényeknek nagy tévéje, a gazdagoknak nagy könyvtára van.

« Régebbi bejegyzések