Kívánságlista

- esernyő
- nyakkendő(k)
- usb-port bővítő
- telefon
- könyvtár
- Paulo Coelho összes

2009 augusztus hónap bejegyzései

Feladtam

2009. 08. 13. 12:43 //mindennapok
Lezárt bejegyzés, nem szólhatsz hozzá.

Mármint a francia könyvek olvasását. Megpróbáltam. Tényleg. Csak amellett, hogy akkora szókinccsel rendelkezek, mint egy 3 éves francia gyerek, és még felejtek is, az egész nem nagyon izgat. Egyszerűen nem tud lekötni sem a zsidó kissrác története (mondjuk ez nem meglepő, de elvonatkoztatva sem), sem a Goriot apó, aminek legalább a szóhasználata kevesebb. Egyszerűen tíz percig képes vagyok koncentrálni, aztán teljesen feladom. Tudom, hogy lusta vagyok, és némi több kitartást és szorgalmat is bevethetnék, de részemről ennyi  volt.

Viszont legalább ma elkezdek a francia nyelvtannal is kicsit foglalkozni, hogy azért csináljak is valamit. Bezzeg, ha mindezt angolul kellene csinálnom, kicsit jobban érdekelne (vagyis egyáltalán érdekelne), node sebaj, majd csak lesz valami.

Hétfőn heroikusan végigszenvedtük a Jégkorszak legújabb.. borzalmát, majd írok is róla a tcg-on. Kedden Lost darálást tartottam, egész jó volt 12 órán át sorozatozni. Mondjuk maga a Lost is jó kis sorozat, bár nem ez volt a legjobb évada. Majd jövőre, a befejező.

Kellene néhány felirat, mert így nem nagyon tudok olyan sorozatokat nézni, amit szeretnék. Igaz, belekezdtem a The Sopranosba, ami remek, csak lenne más is. A Veronica Mars 1-2. évada meg még 2 hét mire lejön. Nafene.

Vennem kellene egy Scart-kábelt, mert a videóm jelenleg nincs a tévére kötve. Így nem nagyon tudok mindenre időt szakítani, de majd improvizálok. Kár, hogy péntekre tettek néhány nézős sorozatot, az a nap már foglalt volt.

A szentesi mozira kimondottan haragszom az “éjjeli vetítések” miatt, pedig normális esetben ebben a hónapban megnéznék vagy 5 filmet, így csak egy lesz. Mondjuk itthon amennyit filmezek… Pedig lenne mit, csak mindig van valami más, amit csinálok.

Az olvasmányaimmal kisebb-nagyobb haladással vagyok, bár három napig szenvedtem a franciával, mostantól maradok magyar nyelven. Van bőven mit olvasni, 24-ig még két könyvtárira is kellene időt szakítani.

Nem akarok szeptemberre gondolni, meg arra, amit még nem csináltam meg, pedig szép listám van a fejemben. Áhh, szeretek improvizálni, aztán majd az utolsó napokban kapkodok. Ahhoz értek.

Miért fekszik egy halott pakisztáni a kanapémon?” - Hurley anyja

Számoljunk élményeket

2009. 08. 09. 14:22 //élménybeszámoló
Lezárt bejegyzés, nem szólhatsz hozzá.

Valójában nincs túl sok minden, amiről beszámolhatnékom lenne. Nyaraltunk, annak minden őrültségével együtt, meg ilyesmi. Aktív pihenés, nafene. Sosem szerettem ezt a kifejezést, ha már pihenünk, akkor azt ne aktívan csináljuk. Erre való a kikapcsolódás szó, azt hiszem. Ha úszok, akkor kikapcsolódok, de nem pihenek.

Az egész azzal kezdődött, hogy Veszprémtől utaztunk 10 órát. Illetve, ez így nem feltétlenül stimmel, mert a 10-ből legalább 3-at inkább… álltunk. Vagy majdnem álltunk. A horvát autópálya meglehetősen dugós a szezonban, így a hajnali 3 órai indulás sem segített túl sokat. Mondjuk engen nem lehet a lelki békémből kizökkenteni holmi 20km/h-ás (vagy kevesebb) kocsikázással az autópályán (ahol normálisan inkább 120-szal mentünk), de sabaj. Megérkeztünk. Visszafele meg Pesten volt több km-es dugó, bár nem sokat álltunk benne, inkább kerültünk.

Valójában alig 50m-re volt a tenger tőlünk, így fürödtünk eleget, bár az egész szigeten körülnéztünk. Ugyan nem feltétlenül ez a klasszikus tenger, főleg, hogy homokos partot nem is nagyon találtunk, illetve csak egy kis öböl volt, ahol a benti rész homokos (vagy nagyon apró köves) volt.

A maradék időben.. csináltunk mindent. Sokat autóztunk, majdnem feleslegesen, de legalább a tájat csodáltuk. Voltunk nemzeti parkba ahol túráztunk (aktív pihenés…), ami természetesen nem esett az ínyemre, hiszen a 4 alapfeltételemből egyik sem volt 100%-os (sík terep, árnyék, megfelelő mennyiségű nem meleg víz és kellemes tempó), így aztán hamar el is hagytuk a parkot.

Voltunk emellett néhány kisebb-nagyobb városban, mint Zadar. Sétálgattunk, vagy ha úgy tetszik túráztunk a partokon. Utolsó nap elmentünk egy 10 órás hajóútra (amiből azért 2 strandolás volt), úgy egy tengeri nemzeti parkba, s élveztük a hajóutat (többé-kevésbé). Bár nem mindig értettem egyet a programokkal, de azért sikerült majdnem mindent élveznem is.

S legalább ettünk kis tengeri ételt. Ugyan kagylót nem kóstoltam (bár szerettem volna), azért tengeri halakat, polipot (vagy kalmárt, ahogy tetszik) és rákot igen. Kiderült, hogy a horvát parton érdekes szokás egészben sütni malacot egy forgatott nyárson, bár nem horvát szokás, de kíváncsi lennék, hogy itthon mit szólna hozzá a köjál.

Alapvetően nem volt ez rossz, csak én nem szeretem a meleget, ebből adódóan a klímával voltak kisebb-nagyobb nézeteltéréseink, de a vihar már kimondottan kellemes volt. Jövőre valami hüvösebbet szeretnék.