Persze ez így nagyon nagyzóan és rosszul hangzik, de valami ilyesmit szeretnék. Mert eltelt egy év, ami ugyan különösen nem zavar, mégis, az elmúlt egy év alatt sikerült olyan változásokat eszközölnöm magamon, amiket szerettem volna.

Mindamellett szellemileg és lelkileg is sikerült gazdagodni, még ha ez olyan nevetségesen giccsesen is hangzik. Az új iskola és közösség megismerése kellemes és időszerű változást hozott a számomra.

Persze az osztálynak közösség szempontjából még van bőven mit fejlődnie, de hiszem, hogy jövőre bizonyos létszámbeli csökkenés következményeképp javul az összhang. A mártélyi túra, a diáknap, de úgy az egész év hétköznapjai megismertették velem az embereket, és könnyed megfigyelőként alkalmazkodni. S bár az első hónapok még furcsán teltek, az új barátságok és ismerettségek kialakulásával, az egész természetessé és normálissá alakult.

A közösség természetesen osztódik, mint a papucsállatka, csak jelen esetben klikkesedünk, ami valahol még szerencsés is, s amúgy is normális jelenség. Mindazonáltal a két elkülönülő réteg talán túlontúl elkülönült, s ez az összhang rovására ment. Nem mintha gond lenne, hiszen jövőre kikupálódik a közösség.

Tanulmányilag talán még jobban lehet látni a rétegeket, ami fura kissé, de a felvételi nélküli bejutás nagy hátránya, főleg, hogy olykor könnyű szakoknak nézik az emberek a tantárgyakat.

Talán én még egész jól teljesítettem, s bár az évközi 5.0-ás átlag egy tizedet csúszott, viszont a dícséretek száma is növekedett. Mindenesetre jövőre talán tanulni is kellene, rendszeresen, nem csak kéthetente, így azt a matekot is ki lehetne javítani. Nem mintha a jó nem lenne jó, de azért a jeles mégiscsak jobb. Évvégén sikerült megtartani a kémia és a történelem kitűnőt, s bár angolból is csak ötösöm van, azért nem vagyok telhetetlen. A francia és az egyházi ének már csak a ráadás, de azért jól esik. Egyébként itt egy félévi, meg egy évvégi bizonyítvány. Csak mert jót tesz az egómnak.

Nehéz lesz jövőre legyőzni a lustaságomat, de hátha sikerül. Hiszen sokat nem változtattam a tanulási szokásaimon tavaly óta, de most már legalább a matekot gyakrabban átnézem. A többi az anélkül is sikerült, de földrajzból már így is 4,6-ra álltam, talán azt is tanulni kellett volna? Minden bizonnyal.

Azt kell mondanom, hogy azért gyorsan eltelt az év, persze csak így utólag, de talán hosszú idők óta a legjobb volt. Közösség váltás, no. Az mindig jó. Persze a változást kell alapvetően jól felfogni, s akkor az optimizmus is győzedelmeskedik.