Persze igazából nem sok minden, csupán nekem tűnik annak. valójában mire végeznék mindennel, mármint a pályázattal, kb. addigra nem lesz gépem, úgy hogy a szabadidőmet nem tudom a gép előtt tölteni. Tulajdonképpen ez még határozottan jó is, illetve jót fog tenni. Remélem.

Helyette olvasok, jelentem, hogy Shakespeare-t jó olvasni, persze csak semmi Rómeó és Júlia, ami kellene, hanem Hamlet meg Vízkereszt vagy amit akarok. Holnap még A windsori víg nők vagy A vihar. Csak mert rég láttam már ilyen jó párbeszédeket. Gyakrabban kellene szépirodalmat olvasnom? Minden bizonnyal.

Még két évadkritikát kellene írnom, illetve nem kellene, mert nem szükségszerűen muszáj, sokkal inkább a lelki békémnek tenne jót, nem is tudom, hogy miért. Meg akkor már matekot/franciát/irodalmat tanulni. Jó poén. Matek és fél francia ma, többire meg ha lesz időm holnap. Nem mintha valami égetően sürgős dolgom lenne, csupán a saját lustaságom szabja meg a korlátaimat.

Poros a billentyűzetem. Ráadásul a gépem már vagy fél éve oldal nélkül van, ami azért a pakolásban nem túl szerencsés. Még jó, hogy a csavarokat is elpakoltam. Éljen az elmésségem. Mondjuk úgy is meg kell keresnem T. könyvét, amit voltam arcátlan és elkértem, és végül nem használtam semmire. No, mindegy.

Tegnap sikeresen elmentem a Coraline és titkos ajtó c. műre a moziba. Meglepően már hárman voltunk az egész teremben, csodálom, hogy egyáltalán levetítették. Remek film volt, erről sem ártana írnom. Úgy is elfelejtem.

A szabadidőmet pazarlóan provincia-hódító körökre osztott stratégiai játékra költöm, mert az ókor jó hely volt. És mert kell az ilyen típusú agysejtpusztítás.

DVD-t kellene írni, pályázatot rámásolni a pen drive-ra, leckéket csinálni, francia érettségit megnézni. Meg mindezeket nem elfelejteni.